Limuzin kölcsönzés blog

Limuzint bérelt Albert monacói herceg

Molnár Anikó történetei


Albert bemutatkozott és megkérdezte, hogy megyek-e táncolni. Úgy összeszartam magam, hogy zavaromban egyből rávágtam, hogy nem. Aztán persze csak-csak elmentem vele táncolni. Máig emlékszem, hogy Lou Bega, Mambo No. 5 című számára táncoltunk. Azóta CD-n is megvettem. … Tulajdonképpen az a leghelyesebb kifejezés, ha azt mondom, hogy szeretetre méltó volt. Olyan kis helyes. Mint pasi egyébként egyáltalán nem érdekelt, de értékeltem, hogy udvarias volt és az akkori, még a mainál is szarabb angolom se zavarta. Lassan már éjjel kettő volt, amikor mondtam neki, hogy van egy kis baj. A helyzet ugyanis az volt, hogy az, aki engem kocsival hozott, az megígérte ugyan, hogy hazavisz, de időközben lelépett, gondolta, majd az Alberttel megoldom a problémát.

Számítottam egy taxira, vagy valamilyen hivatalos autóra, de nem így történt, hanem az, hogy Albert kézen fogott és szép lassan elindultunk egy mocskosul nagy fekete Limuzin felé. A tömeg szétvált és isten bizony olyan volt a jelenet, mint a filmekben. A herceg elvonul a választottjával, az alattvalók pedig… hát az alattvalók többségében azokból a csajokból álltak, akik tényleg voltak olyan hülyék, hogy azt higgyék valamelyikük másnap reggelre hercegné lesz. Nem túlzás, de képesek lettek volna megölni. Már amikor az Albert mellett szürcsölgettem a koktélokat, már akkor gondoltam arra, hogy ha nem muszáj nem megyek ki pisilni, mert ezek a csajok engem megtépnek. A Limuzinban Albert fogta a kezem, miközben a sofőr – persze angolul – az útirány iránt érdeklődött. Elég röhejes volt bediktálni, hogy Pomáz, ilyen-olyan street. Aztán az volt még felemelő, amikor a Limuzin elé kanyarodott egy rendőrautó, villogó lámpákkal. A sofőr CB-n dumált a zsarukkal, akkor derült ki, hogy magyar. Mondtam is neki, hogy maga tényleg magyar, mire azt válaszolta, hogy mégis mi lenne, ha nem magyar. Aztán lassacskán elindultunk Pomázra, együtt Albert monacói herceggel. A herceg egy idő után meglepő és mulatságos tettre szánta el magát, szépen hátra hanyatlott a feje és tátott szájjal hortyogni kezdett. Nem azért, mert egy hercegről van szó, de szerintem bármelyik férfitól kiábrándító, amikor úgy nyaklik hátra a feje, mint a Mr. Bean macijának. Azt is szerencsém volt látni, milyen a hercegi nyál, amely kicsit lassan, de biztosan csordogált kifelé őfelsége ajkai közül, megcélozva az inget. Ha lett volna nyakkendő, akkor az lett volna a célpont. Egyébként a hercegi horkolás nem sokban különbözik egy átlag férfi horkolásától, a kérdés persze az, hogy miről álmodik ilyenkor a herceg. Már útközben tudtam, hogy nem feltétlenül akarok a házunk előtt kiszállni a Limuzinból egy vakolatlan ház roskatag kerítése kissé illúzióromboló. A gond az volt, hogy a Limuzinban ott volt, mármint előttünk ült az Albert titkára, és ő meg a sofőr erősködött, hogy márpedig a ház kapujáig kell engem kísérni, mert így szólt a parancs. Mondtam, hogy erről szó sincs, én majd kiszállok a főúton. Gond egy szál se, Albert alszik mint a bunda. Megérkeztünk, kiszálltam, a sofőr kinyitotta az ajtót és a monacói herceg abban a pillanatban fel is ébredt. Körülnézett, pillanatok alatt tájékozódott, kiszállt, odajött hozzám, és nemes egyszerűséggel szájon csókolt. Még az asztalnál a Rómain elkérte a telefonszámomat, és búcsúzóul megismételte, hogy délután háromkor hívni fog, mert bár nagyon be van táblázva az ideje, másnap este mindenképpen szeretne velem találkozni. Rendőrautó és Limuzin el, én meg battyogtam a tűsarkú cipőben fölfelé, a házunk irányába. Rohadtul fájt a lábam, de már alig vártam, hogy elmeséljem az anyámnak azt, hogy Albert monacói herceg hozott haza. Felébredt, mondtam neki, hogy – Anya, képzeld el, hogy az Albert monacói herceg hozott haza! – Mire ásított egyet, és mondta, hogy persze, holnap majd megbeszéljük.

részlet: Havas Henrik: A sztár, a lúzer és aki az anyját kereste - Molnár Anikó történetei